Tükröm-tükröm

 Azt mondják, hogy a  kutya viselkedése tükör a gazda szemében. Ezzel egyetértek teljes mértékben, de nem csak a kutya viselkedése, hanem a gyereké is, hogy mennyire vagyunk felelős, gondos gazdák.

Ahogy lányom cseperedik egyre inkább másolja a viselkedésünket, és nincs ez másképp a kutyákkal való bánás módban.

 Első ilyen akció a nyáron volt, mikor is egy nejlon zacsit megszerezve kirobogott az udvarra. Kiváncsi voltam mi lesz ebből, ezért csendben követtem némi távolságból, hogy ha kell azért közbe tudja avatkozni. Nos. Drága kicsiny alig egy éves leányom elkezdte össze szedni a kutyulik végtermékét. Azt hittem rosszul látok, de nem.  A nyár végére eljutottunk oda, hogy a napi egyszeri szedés helyett folyamatában szedtem, mert a gyerek reklamált.

Kicsit később elkezdte érdekelni a fogmosás. Nálunk a kutyáknak is jár a fogmosás a fogkő miatt. Egy idő után Lilla nem csak a saját fogait akarta, mosni, hanem gondolta a kutyákét is megmossa, vagy épp segít nekem a kutyafog mosásában. Csak sajnos először a sajátjával akarta, meg amúgy is másfél évesen ne mossa a kutya fogát kicsi hozzá még. Próbáltam úgy leszerelni, hogy kedvét ne szegjem, mert ez később még jól jöhet, lássuk be.

A következő állomás a fésülés volt. Szőr karbantartás is rendszeresen van nálunk. Ha elérhető közelségben van a kutya fésű van hogy leszedi, ha nem akkor a hajkefém is megteszi. Rendszerint Loli szokott lenni a célpont, nemes egyszerűséggel igyekszik megfésülni. Ezt megszoktam neki mutatni, hogyan kell, és ez Lolinak sincs ellenére. Persze csak néhány fésű húzást, és mindenki boldog.

Most már azt is kezdi fel fedezni, hogy a kutyával játszani is lehet. Valamiért mindíg Lolit nyúzza, de ilyenkor  Brendi  van a célkeresztben. Végül is ő a játék mester. 'birkózásnál' oda kell figyelnem nekem is, hogy ne a durva játékot lássa a gyerkőc, mert sokszor nem tudom eldönteni, hogy így akarja simogatni, vagy játékra hívja, Labdázni és kötelet húzni is akar Brendivel. Itt viszont Brendivel végeztem túl jó munkát. Amikor kicsik voltak akkor nem engedtem Brendit, hogy nagyon játszon a gyerkőccel mert a Lilla picike volt, és nem volt olyan ereje,hogy kötelet húzzon, ellenben tudott volna úgy nyúlni, hogy az ne legyen jó a kutyának. Brendon, meg nagyon kajla volt. Most ott tartunk, hogy mindkettőjük feje lágya benőtt annyira, hogy játszanak, de Brendi megtanulta, hogy nem szabad, maximum csak akkor,ha én is fogom a játékot. Egyrészt büszke vagyok rá, másrészt nevelhetem át. De ez nem probléma.

 Érdekes, hogy mindegyik kutyával máshogy bánik. Loló kapja a több törődést és becsülettel állja a sarat, sőt megy a gyerek után, hogy mééég. De oda kell figyelni rájuk nagyon. Elég egy rossz mozdulat és kész a baj. Ezért nem is hagyom őket egyedül akár mennyire is türelmes a kutya és mindíg figyelem a jelzéseit, és figyelem a gyereket, és igyekszem meg tanítani neki a helyes viselkedést. Eddig úgy tűnik sikerrel, hisz ő is tükröt tart nekem, amibe egyre inkább jól esik bele néznem.

Vizsgák és eredmények 2.rész

Loló kutyámmal is levizsgáztunk novemberben.. Különlegesség a megmérettetésben az volt, hogy teljesen egyedül készítettem fel a vizsgára. Annyi előnyünk volt azért, hogy amikor Brendonnal agilityzni voltunk, akkor a szünetekben kicsit tudtam gyakorolni Lolival is. Vagyis nem teljesen ismeretlen terepre vittem a kisasszonyt, ami azért számít. De a csoporttal csak a vizsgán találkoztunk, de Loló ezt az akadályt profin vette.
 Hideg novemberi nap volt, fújt a szél, talán az eső is esett, én ráadásul jól meg is fáztam, hangom is alig volt. Kicsit örültem, hogy a csoporttal előtte nem találkoztunk, és a lányok sem tudták megnézni a vizsga feladatainkat, mert ha így sikerül akkor annál büszkébb leszek magunkra. Két dolog miatt izgultam, az egyik, hogy a nyirkos talaj miatt nem akar lefeküdni. A másik az az volt, hogy rájön, hogy itt bizony nem lesz kaja a feladatok után, és nem fog semmit sem megcsinálni.
 Az első meglepetés az volt, hogy nem tudott mit kezdeni a rajta maradó pórázzal a hosszú helyben maradásnál, ezért többször is felállt, eljött. A végére azért csak helyben maradt, és valamelyest tudtuk bizonyítani, hogy igen, ő ezt tudja. A zavarás kutyával nem okozott csalódást, rá se nézett az idegen kutyára. Majd jött a lábnál követés. Kiraktak egy rudat ami a rajt-cél vonalat volt hivatott jelölni.Még a pórázt is lecsatoltam róla, ráadásul elég szerencsétlenül sikerült levennem.  Ezt nem tudta mire vélni a drága és indulásnál nemes egyszerűséggel kiugrott oldal irányba át ugorva a földön heverő rudat majd vissza tért a lábamhoz. Jött mellettem szépen. csak egyvalami hiányzott, a szem kontaktus.A rud össze zavarta szegényt, és nem tagadom egy pillanatra eszembe jutott, hogy hopp ezt lehet bebukjuk. De inkább mintha mi sem történt volna folytattam, és próbáltam Loló felé magabiztosnak, és határozottnak tünni. Sikerült is, mert az ültetést, fektetést eltávolodással könnyedén vettük.  és a lábnál követés végére a szemkontaktust is fel vette kicsit. A vizsgánk sikeres volt végül.
 A tanulság, hogy mindíg pontosan, ugyan úgy gyakoroljunk a kutyával a vizsgára, ahogy a vizsga zajlik. A hosszú helyben maradást gyakoroltuk sokat, csak, hogy póráz nélkül.  A vizsgán rajtuk kellett hagyni, szemmel láthatólag zavarta a lelógó póráz.. Az elindulás is ment szépen, miért nem ment volna, csak nem használtam semmi olyat amit, át kell lépni, ez is bezavart. A lábnál követésnél és a kutyás zavarásnál a kiállítási rutin működött nála, pedig gyakorlásnál szépen tartotta a szem kontaktust, ha nem zökken ki az elején, szerintem vizsgán is jobban ment volna. De az idegen kutya meg sem hatotta.
Most agilityzik ő is és roppant mód élvezi!

Vizsgák és eredmények 1.rész

Mind két kutyám vizsgázott.Brendi januárban Loli most november végén. Érdekes és hasznos tapasztalat volt mind a vizsga mind a felkészülés. Megtanultam hogy mindig lehetnek váratlan, igazán váratlan tényezők.

 Brendonnal tanfolyamra jártam ami vizsgával zárult. A felkészülés során többször is feladta nekem a leckét. A végére szerencsére úgy mentünk vizsgára, hogy bízhattam a sikerben.  volt néhány váratlan tényező. A legemlékezetesebb az a csoportos helyben maradás volt. Ha valamiben, akkor ebben biztos voltam, hogy max pontszámmal teljesítjük. Hatamasat tévedtem. Miután elkezdtük a feladatot egy idő után elkezdtek a kutyák felállni, kijönni a poziciójuktól, szépen sorban. Mikor már  majdnem az összes kutya állt és a gazdik visszamentek hozzájuk, hogy ismét felvetessék velük a megfelelő pozíciót, akkor az én kutyám rámnézett. Láttam rajta, hogy nem érti, hogy mi történik, nem érti, hogy akkor neki mit is kellene most csinálni, fel álljon, maradjon? Ez mind benne volt a tekintetében én meg ott álltam vele szemben tudtam, hogy valami gond van, de fogalmam sem volt hogy hogyan reagáljam le. Gondolkoztam. Erősítsek rá egy maraddal? Nem az nem lesz jó, akkor lehet hogy feláll a pozícióból. Dicsérjek rá? Az sem jó, akkor meg  kioldom a feladatból és örömködni fog.Végül a mintha misem történt volna szépen folytatjuk a feladatot megoldást választottam.Rosszul. Brendon is felállt az ülő pozícióból.Ez mind 1perc leforgása alatt. Ma melyik megoldást választanám? Egy halk maraddal ráerősítenék . Illetve olyan finom testjelet igyekszem használni , amiből tudja, hogy jól csinálja. Működne-e most ez a dolog? Nem tudom biztosan, csak ha élesben letesztelem egyszer. Bízom benne sorkerül majd rá.

 Hogy mi fut ilyenkor végig az ember agyán? Persze, hogy az, hogy ha a joli-joker feladatot is elszurjuk, akkor milyen lesz a többi? Szerencsére a többi feladat is pont annyira sikerült jól, hogy egy 84%-os sikeres vizsgát sikerült letenni. A képet csak később raktam össze, hogy valószínüleg a szépen sorban felugráló kutyák zavarták meg a feladatban nem tudta, hogy akkor ő most mit is csináljon.Érdekes  sokat gyakoroltunk úgy hogy  Loli is ott sertepertélt körülötte, de erre a szituációra nem tudtam felkészíteni

Brendon az örök kölyök

A falka fiú tagja Brendon a kan törpe schnauzer. Őt kölyök korától kezdve mi neveljük. Kicsit későn érő típus a lelkem. Már két éves, de most kezdett el megkomolyodni.
 Mikor elhoztuk elfért a két kezemben olyan kicsi volt. Viszont annál több erő és energia szorult belé, és még több vidámság és jóindulat. Emlékszem akkor voltam várandós a lányommal, estére mindíg jól lefárasztott a kis fenevad. A lakás már akkor úgy nézett ki napvégére mintha már lenne egy másfél éves gyerekünk. Imádott pakolni rendezkedni. Szép lassan kialakultak a szokások. Amikor éhes volt mindig elkezdte rágni a kezem először finoman majd egyre durvábban. Általában akkor ebédelt mikor én is, mert így egyszerre tudtunk pihenni. Ha ő nem lett volna akkor nem kicsit unatkoztam volna otthon.
 Okosnak nagyon okos. Már kicsi korától kezdve tudta, hogy hol vannak a határok. Tudta meddig mehet el, hogy ne kapjon nagy dorgálást, és ezt a határt szinte soha sem lépi át. A közelébe megy, de aztán gyorsan vissza is tér nagy farok csóválással,  hogy nem gondolta ám komolyan és nincs semmi baj,  ugye???  Na, és itt van az ember kenyérre kenve. Kb 30 másodpercig tart, mert aztán kezdi előröl. Itt jön a képbe, hogy amilyen okos annyira terelhető a figyelme és annyira szétszórt a drága. Ez nem kicsi fejtörést okozott nekem amikor az engedelmes vizsgára készültünk. Kint gyakoroltunk arra járt egy lepke, Brendike észre vette és lelkesen utána ugrándozott, mintha én ott sem lennék. Persze mind ezt olyan cukin, hogy az ember nem tudott rá haragudni, és a szokásos lelkes farok csóva sem maradhatott el grátiszként.
Majd eszembe jutott, hogy mindent úgy tanult meg a szobatisztaságtól kezdve a behívásig, hogy azt hittem, hogy soha sem fogja megtanulni az adott dolgot. Aztán mindig egy csapásra egyszer csak tudta, tudja, méghozzá profin. Nem, nincs átmenet, nincs olyan, hogy alakulgat. Olyan van, hogy tegnap nem tudta ma meg már igen. Ilyet még nem láttam. Rájöttem, hogy ezt a pontot kell figyelnem, ez volt a fényem az alagút végén. Mivel nagyon játékos  a mai napig, így a játék volt a motiváció a gyakorlásnál. A klikkert elhagytam teljesen, mert az meg csak összezavarta. Mindig valami naggyal kezdtem, pl labda, hatalmas rongy, majd egyre kisebb játékok voltak a motivációs eszközök a legkisebb egy a pulcsim ujjába rejthető és egy mozdulattal elő rántható rongyika volt. Emellett nagy hangsúlyt fektettem a megfelelő időben és módon alkalmazott dícsérő szóra.
A dolog működött, olyannyira, hogy 84%-os vizsgát tettünk. Boldoggá tett.
 Most ott tartunk, hogy van egy szívesen tanuló, minden körülmények között rám figyelő kutyám.   Az agility is egyre jobban megy. Ráadásul amióta Lolóval is aktívan készülök azóta Brendi is remekül motiválható jutalom falattal. Játszani még mindig imád, de keésbé motiválja. Most már csak a következő tanítandó trükköket kell kitalálnom.

Nyalóka a bátor oroszlán

A falka lány tagja  Lollipop a 7éves  fekete törpe schnauzer. Ő már felnőttként 6 évesen  került hozzánk amikor a lányom 3 hónapos volt. Tenyésztőtöl fogadtam örökbe, de már egy ideje tudtam, hogy érkezni fog hozzánk. A néhány rövidke találkozásból is éreztem, hogy Ő az én kutyám. Nem csalódtam.
Tisztán emlékszem a napra mikor hozzánk költözött. Egyedül mentem érte egy meleg nyári napon egészen pontosan augusztus 16.- án. Mit sem sejtve gyalogolt felém vidáman mint aki csak sétál egyet.  Amikor átvettem a pórázt szemrebbenés nélkül, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga jött velem, szépen bandukolt mellettem. Meglepő volt, majd ez a meglepődés  teljes ámulatba csapott át, mikor oda értünk az autóhoz  és ahogy nyitottam ki az ajtót a kisasszony azzal lendülettel ugrott be a kocsiba. Elhelyezkedett és nézett rám, hogy akkor indulhatunk. Mintha tudta volna, hogy innentől kezdve ő a mi kutyánk lesz. Az utat ami nem több 15-20 kilométernél hasonlóan nyugodtan töltötte.  Mikor beléptünk az ajtón a lányom épp üvöltött. Lolókám pedig szép nyugodtan a gyerekszoba felé vette az irányt, hogy megnézze a hangforrást. Jól megszaglászta és nyugtázta, hogy ő is itt lakik.
 Már több mint egy év telt el az örökbe fogadása óta. Sikerült megismernünk egymást. Lolika személyében egy nagyon kedves, de határozott és érdeklődő kutyusunk lett. A kiállítási rutin nem múlt el nyomtalanul pozitív értelemben. Bárhova megyünk mindig érdeklődve és lelkesen veti bele magát a környezet megismerésére. Amit más kutya hosszú percekig szagolgat, környékez azt ő másodpercek alatt felméri és eldönti, hogy foglalkozzon vele vagy tovább menjen.  A lépcsőket valamiért imádja amelyikre csak tud arra felmászik. Imádja az autózást, és a kanapé foglalást teljes terjedelemben.

 A másik jellegzetességét én csak Loli taszajtásnak hívom, ez egy figyelem felkeltő, vagy menjél arréb  mozdulat. Ez úgynézki, hogy a feje búbját betolja a cél tárgy alá, és egy naggyon határozott mozdulattal hátra hajtja a fejét. Ezt használja ébresztésre is.
Alapvetően nagyon gyorsan tanul, most készülünk a kutyaiskola házi vizsgájára.Bizakodó vagyok.
A lányommal roppant türelmes. Imád 'celebkedni' vagyis egyik kedvenc tevékenysége a hogyan lopja be magát az emberek szívébe és ez álltalában sikerül is neki.
Ő a mi Lolónk  Ez még csak a jéghegy csúcsa, mert újabb és újabb felfedezéseket teszek a kutyáinkkal kapcsolatban.