Tükröm-tükröm

 Azt mondják, hogy a  kutya viselkedése tükör a gazda szemében. Ezzel egyetértek teljes mértékben, de nem csak a kutya viselkedése, hanem a gyereké is, hogy mennyire vagyunk felelős, gondos gazdák.

Ahogy lányom cseperedik egyre inkább másolja a viselkedésünket, és nincs ez másképp a kutyákkal való bánás módban.

 Első ilyen akció a nyáron volt, mikor is egy nejlon zacsit megszerezve kirobogott az udvarra. Kiváncsi voltam mi lesz ebből, ezért csendben követtem némi távolságból, hogy ha kell azért közbe tudja avatkozni. Nos. Drága kicsiny alig egy éves leányom elkezdte össze szedni a kutyulik végtermékét. Azt hittem rosszul látok, de nem.  A nyár végére eljutottunk oda, hogy a napi egyszeri szedés helyett folyamatában szedtem, mert a gyerek reklamált.

Kicsit később elkezdte érdekelni a fogmosás. Nálunk a kutyáknak is jár a fogmosás a fogkő miatt. Egy idő után Lilla nem csak a saját fogait akarta, mosni, hanem gondolta a kutyákét is megmossa, vagy épp segít nekem a kutyafog mosásában. Csak sajnos először a sajátjával akarta, meg amúgy is másfél évesen ne mossa a kutya fogát kicsi hozzá még. Próbáltam úgy leszerelni, hogy kedvét ne szegjem, mert ez később még jól jöhet, lássuk be.

A következő állomás a fésülés volt. Szőr karbantartás is rendszeresen van nálunk. Ha elérhető közelségben van a kutya fésű van hogy leszedi, ha nem akkor a hajkefém is megteszi. Rendszerint Loli szokott lenni a célpont, nemes egyszerűséggel igyekszik megfésülni. Ezt megszoktam neki mutatni, hogyan kell, és ez Lolinak sincs ellenére. Persze csak néhány fésű húzást, és mindenki boldog.

Most már azt is kezdi fel fedezni, hogy a kutyával játszani is lehet. Valamiért mindíg Lolit nyúzza, de ilyenkor  Brendi  van a célkeresztben. Végül is ő a játék mester. 'birkózásnál' oda kell figyelnem nekem is, hogy ne a durva játékot lássa a gyerkőc, mert sokszor nem tudom eldönteni, hogy így akarja simogatni, vagy játékra hívja, Labdázni és kötelet húzni is akar Brendivel. Itt viszont Brendivel végeztem túl jó munkát. Amikor kicsik voltak akkor nem engedtem Brendit, hogy nagyon játszon a gyerkőccel mert a Lilla picike volt, és nem volt olyan ereje,hogy kötelet húzzon, ellenben tudott volna úgy nyúlni, hogy az ne legyen jó a kutyának. Brendon, meg nagyon kajla volt. Most ott tartunk, hogy mindkettőjük feje lágya benőtt annyira, hogy játszanak, de Brendi megtanulta, hogy nem szabad, maximum csak akkor,ha én is fogom a játékot. Egyrészt büszke vagyok rá, másrészt nevelhetem át. De ez nem probléma.

 Érdekes, hogy mindegyik kutyával máshogy bánik. Loló kapja a több törődést és becsülettel állja a sarat, sőt megy a gyerek után, hogy mééég. De oda kell figyelni rájuk nagyon. Elég egy rossz mozdulat és kész a baj. Ezért nem is hagyom őket egyedül akár mennyire is türelmes a kutya és mindíg figyelem a jelzéseit, és figyelem a gyereket, és igyekszem meg tanítani neki a helyes viselkedést. Eddig úgy tűnik sikerrel, hisz ő is tükröt tart nekem, amibe egyre inkább jól esik bele néznem.

Vizsgák és eredmények 2.rész

Loló kutyámmal is levizsgáztunk novemberben.. Különlegesség a megmérettetésben az volt, hogy teljesen egyedül készítettem fel a vizsgára. Annyi előnyünk volt azért, hogy amikor Brendonnal agilityzni voltunk, akkor a szünetekben kicsit tudtam gyakorolni Lolival is. Vagyis nem teljesen ismeretlen terepre vittem a kisasszonyt, ami azért számít. De a csoporttal csak a vizsgán találkoztunk, de Loló ezt az akadályt profin vette.
 Hideg novemberi nap volt, fújt a szél, talán az eső is esett, én ráadásul jól meg is fáztam, hangom is alig volt. Kicsit örültem, hogy a csoporttal előtte nem találkoztunk, és a lányok sem tudták megnézni a vizsga feladatainkat, mert ha így sikerül akkor annál büszkébb leszek magunkra. Két dolog miatt izgultam, az egyik, hogy a nyirkos talaj miatt nem akar lefeküdni. A másik az az volt, hogy rájön, hogy itt bizony nem lesz kaja a feladatok után, és nem fog semmit sem megcsinálni.
 Az első meglepetés az volt, hogy nem tudott mit kezdeni a rajta maradó pórázzal a hosszú helyben maradásnál, ezért többször is felállt, eljött. A végére azért csak helyben maradt, és valamelyest tudtuk bizonyítani, hogy igen, ő ezt tudja. A zavarás kutyával nem okozott csalódást, rá se nézett az idegen kutyára. Majd jött a lábnál követés. Kiraktak egy rudat ami a rajt-cél vonalat volt hivatott jelölni.Még a pórázt is lecsatoltam róla, ráadásul elég szerencsétlenül sikerült levennem.  Ezt nem tudta mire vélni a drága és indulásnál nemes egyszerűséggel kiugrott oldal irányba át ugorva a földön heverő rudat majd vissza tért a lábamhoz. Jött mellettem szépen. csak egyvalami hiányzott, a szem kontaktus.A rud össze zavarta szegényt, és nem tagadom egy pillanatra eszembe jutott, hogy hopp ezt lehet bebukjuk. De inkább mintha mi sem történt volna folytattam, és próbáltam Loló felé magabiztosnak, és határozottnak tünni. Sikerült is, mert az ültetést, fektetést eltávolodással könnyedén vettük.  és a lábnál követés végére a szemkontaktust is fel vette kicsit. A vizsgánk sikeres volt végül.
 A tanulság, hogy mindíg pontosan, ugyan úgy gyakoroljunk a kutyával a vizsgára, ahogy a vizsga zajlik. A hosszú helyben maradást gyakoroltuk sokat, csak, hogy póráz nélkül.  A vizsgán rajtuk kellett hagyni, szemmel láthatólag zavarta a lelógó póráz.. Az elindulás is ment szépen, miért nem ment volna, csak nem használtam semmi olyat amit, át kell lépni, ez is bezavart. A lábnál követésnél és a kutyás zavarásnál a kiállítási rutin működött nála, pedig gyakorlásnál szépen tartotta a szem kontaktust, ha nem zökken ki az elején, szerintem vizsgán is jobban ment volna. De az idegen kutya meg sem hatotta.
Most agilityzik ő is és roppant mód élvezi!