Loló kutyámmal is levizsgáztunk novemberben.. Különlegesség a megmérettetésben az volt, hogy teljesen egyedül készítettem fel a vizsgára. Annyi előnyünk volt azért, hogy amikor Brendonnal agilityzni voltunk, akkor a szünetekben kicsit tudtam gyakorolni Lolival is. Vagyis nem teljesen ismeretlen terepre vittem a kisasszonyt, ami azért számít. De a csoporttal csak a vizsgán találkoztunk, de Loló ezt az akadályt profin vette.
Hideg novemberi nap volt, fújt a szél, talán az eső is esett, én ráadásul jól meg is fáztam, hangom is alig volt. Kicsit örültem, hogy a csoporttal előtte nem találkoztunk, és a lányok sem tudták megnézni a vizsga feladatainkat, mert ha így sikerül akkor annál büszkébb leszek magunkra. Két dolog miatt izgultam, az egyik, hogy a nyirkos talaj miatt nem akar lefeküdni. A másik az az volt, hogy rájön, hogy itt bizony nem lesz kaja a feladatok után, és nem fog semmit sem megcsinálni.
Az első meglepetés az volt, hogy nem tudott mit kezdeni a rajta maradó pórázzal a hosszú helyben maradásnál, ezért többször is felállt, eljött. A végére azért csak helyben maradt, és valamelyest tudtuk bizonyítani, hogy igen, ő ezt tudja. A zavarás kutyával nem okozott csalódást, rá se nézett az idegen kutyára. Majd jött a lábnál követés. Kiraktak egy rudat ami a rajt-cél vonalat volt hivatott jelölni.Még a pórázt is lecsatoltam róla, ráadásul elég szerencsétlenül sikerült levennem. Ezt nem tudta mire vélni a drága és indulásnál nemes egyszerűséggel kiugrott oldal irányba át ugorva a földön heverő rudat majd vissza tért a lábamhoz. Jött mellettem szépen. csak egyvalami hiányzott, a szem kontaktus.A rud össze zavarta szegényt, és nem tagadom egy pillanatra eszembe jutott, hogy hopp ezt lehet bebukjuk. De inkább mintha mi sem történt volna folytattam, és próbáltam Loló felé magabiztosnak, és határozottnak tünni. Sikerült is, mert az ültetést, fektetést eltávolodással könnyedén vettük. és a lábnál követés végére a szemkontaktust is fel vette kicsit. A vizsgánk sikeres volt végül.
A tanulság, hogy mindíg pontosan, ugyan úgy gyakoroljunk a kutyával a vizsgára, ahogy a vizsga zajlik. A hosszú helyben maradást gyakoroltuk sokat, csak, hogy póráz nélkül. A vizsgán rajtuk kellett hagyni, szemmel láthatólag zavarta a lelógó póráz.. Az elindulás is ment szépen, miért nem ment volna, csak nem használtam semmi olyat amit, át kell lépni, ez is bezavart. A lábnál követésnél és a kutyás zavarásnál a kiállítási rutin működött nála, pedig gyakorlásnál szépen tartotta a szem kontaktust, ha nem zökken ki az elején, szerintem vizsgán is jobban ment volna. De az idegen kutya meg sem hatotta.
Most agilityzik ő is és roppant mód élvezi!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése